Peter Hujar – a fekete-fehér portréiról ismert amerikai fotóművész – a New Jersey-ben található Trentonban született 1934. október 11-én. Soha nem ismerte az apját, aki születése után nem sokkal elhagyta a családot. Pincérnőként dolgozó édesanyjával Manhattan belvárosában éltek, de viszonyuk sosem volt felhőtlen, így Hujar már 16 éves korában elköltözött otthonról. Egy ideig ukrán származású nagyszüleinél lakott, majd nagyanyja halála után 1946-ban újra New Yorkba költözött édesanyjához.
1947-ben megkapta élete első fényképezőgépét és még abban az évben beiratkozott egy művészeti iskolába. Mindenképpen fotográfusként szeretett volna továbbtanulni és ebben nagy segítségére volt egy bátorító tanár; a költő Daisy Aldan, akinek tanácsait követve valóban fotográfus lett Hujarból.
Hujar alig húsz évesen már olyan fényképeket készített, amelyek különleges stílust és egyedi nézőpontokat mutattak. Joseph Raffael műveinek hatására Hujar ösztöndíjasként Olaszországba utazott, majd 1963-ban ismét visszatért és a palermói katakombákat fényképezte. Erre az utazásra első szerelme, Paul Thek is elkísérte.
Hujar az 1970-es és a 80-as évek elején a New York-i művészek, zenészek, írók és előadók egyik vezető alakjává vált. Számos portrét készített barátairól, melyek a Palermóban készült fotókkal együtt 1976-ban a Portraits in Life and Death című könyvben jelentek meg a Da Capo Press kiadó gondozásában. A könyv ajánlóját közeli barátja Susan Sontag írta.

tovább olvasom