Anne Fontaine (Coco Chanel, Ártatlanok, Gemma Bovery), Színpadon az életem című filmjének története nem számít különösen egyedinek. Van egy fiú, Marvin, aki valahol Franciaországban él, vidéken és leginkább szenved, mert a családja szegény és egyébként is elég rémes alakokból áll, de azért is, mert az iskolában folyamatosan terrorizálják lányos megjelenése miatt. Ő viszont a művészeten keresztül mégis kitör ebből a közegből, ahol a szakmai sikerek mellett a bőrében is jobban érzi magát. A film legmeghatározóbb tulajdonsága, hogy több különböző idősíkon játszódó történetet mesél, és teljesen szabadon ugrál közöttük. Rögtön az elején azt látjuk, ahogy a már idős Marvin (Finnegan Oldfield alakításában) sminkeli magát, hogy aztán ugorjunk a még iskolába járó Marvinra (Jules Porier), akit iskolatársai a wc-ben aláznak meg furcsasága miatt.

A nem lineáris történetmesélés végig megmarad a filmben, és ez az, ami a leginkább megakadályozza abban, hogy azok a kisebb mikrotörténetek, amik benne vannak a filmben, kellő érzelmi hatást tudjanak kiváltani. A film legerősebb része az, ami vidéken játszódik és Marvint a diszfunkcionális családja körében mutatja meg. A koszos családi fészek és a legszívesebben ruha nélkül flangáló, kissé iszákos apa (Grégory Gadebois) és az egyébként jószándékú anyuka (Catherine Salée) nem tud megfelelő érzelmi támogatást adni a fiúnak.

 

A családi életet bemutató jelenetekre összességében nem jut igazán sok idő a közel kétórás játékidőből, de amiket látunk, azok így is emlékezetesek maradnak. Anne Fontaine rendezőnek itt sikerült megtalálni a megfelelő egyensúlyt a művészfilmes hangulat és megoldások, illetve a realista megközelítés között. Érezhető, hogy egy erős kezű rendező irányítja a nyüzsgő családtagokat a kamera előtt, mégis természetesnek és hitelesnek hat a szemünk előtt kibontakozó jelenet. Később Martin másságát elfogadni képtelen testvér kifakadása is egyszerre tud kontrollált és hiteles lenni a szemünkben.

Szintén hatásosak azok a jelenetek, amikor a fiatal Martin számára világossá válik a saját szexuális identitása. Ezek a jelenetek őszintébbek és érdekesebbek ahhoz képest, amit később, az idősebb Marvin életéből látunk. A rendező a Pierre Trividic-csel közösen írt forgatókönyvben igyekszik szem előtt tartani a történetekben rejlő párhuzamokat, de ezek nem kárpótolnak. Az, hogy az idősebb Martin elkezdi színpadra állítani a saját életéből merített művet, vagy, hogy viszonyba bonyolódik egy idősebb férfival nem tud olyan érdekes lenni.

A magyar címben is szereplő színdarab megvalósítása érdekes lenne, de kevés jelenetben foglalkoznak vele ahhoz, hogy igazán meghatározza a film utolsó harmadát. Itt kap szerepet Isabelle Huppert is, aki kihozza ebből a kis szerepből, amit csak lehet, saját magát alakítja, mindenféle kikacsintás nélkül, a legnagyobb természetességgel.

Kár, hogy a zaklatott történetmesélés miatt nem lehet azt mondani a filmről, hogy a célját megvalósította volna. A fiatal Marvin életét bevallottan The End of Eddy című 2014-ben megjelent könyvből merít, amit a szerző mindössze 19 éves korában írt meg. Ennek az intimitását és realizmusát jól sikerült beágyazni a történetbe, viszont a művészettel kapcsolatos történet kevéssé illik bele az összképbe.

Fontaine rutinos rendező, aki tudja, hogyan kell atmoszférát teremteni, ezért fordulhat elő, hogy a majdnem kétórás játékidő nem tűnik vontatottnak, vagy elhúzottnak. A hangulatába bele lehet feledkezni, ami lehet másoknak jobban kárpótol a gyengébb történetekért. Nem ez a film fog gyökeresen újat mondani a homoszexualitásról, a művészetekről, vagy a kettőről együtt, haragudni viszont így sem lehet rá.

Bemutató dátuma: 2018. május 3. (Forgalmazó: Cirko Film)

 

index.hu

1 hozzászólás