A második rész folytatása, Befejezés.

Másnap kicsit rosszkedvűen ébredtem, alig három hét maradt a nyári szünetből, és rémisztett a gondolat, hogy megint suliba kell járni. Magamra kaptam előző napi pólómat és rövidnadrágom. Kibotorkáltam a szobámból a konyhába. Cetli várt az asztalon: „Reggeli a hűtőben, a mosógépből teregesd ki a ruhákat és menj el a nagyihoz, vásárolni kell neki a boltból”. Négy darab virsli fonnyadozott már a hűtőben, kivettem és mustárt nyomtam mellé. Két tegnapi zsemlét vettem elő mellé, és unottan majszolgatni kezdtem. Amikor végeztem a tányért betettem a mosogatóba, nem volt kedvem elmosogatni, csak ott hagytam. Kipakoltam a mosógépben lévő ruhákat egy nagy kosárba és kivittem a kertben található szárítóra. Gyorsan végeztem, szerencsére nem volt sok ruha. Bicajra pattantam és elindultam a nagyi felé. Útközben néztem ahogy az emberek a kertben csinosítgatták a kertet. Mindenkit ismertem, és mindenki ismert. Mosolyogva köszöntek, mindenkinek volt egy rövid megjegyzése, csak annyi amennyit egy guruló bicajról még érteni lehetett, választ nem is mindig vártak.

Nagyi pénzt nyomott a kezembe és a listát, hogy mi kell a boltból. Szerencsére csak néhány dologra volt szüksége, így nem kellett majd visszafelé szenvednem, és könnyen megjárom az utat. Befordultam a bolthoz. Már amikor kanyarodtam be megdobbant a szívem… Csaba bicaja – hasított belém a felismerés. Szinte berohantam a boltba. A pénztárnál állt, éppen fizetett, nem vette észre, hogy az ajtónál állok. Próbáltam úgy tenni, mint aki nem is tudja miért ment oda. Megfordult és széles mosoly ült ki az arcára. Oda lépett hozzám, mélyen a szemembe nézett, én szinte teljesen elvörösödtem.
– Mit csinálsz délután? – szegezte nekem a kérdést.
– Nincs semmi dolgom! – válaszoltam, és közben reménykedtem, hogy kitalál valamit, és hogy együtt legyünk.
– Most még haza kell vinnem a kenyeret, meg a többit, utána még otthon segítenem kell, de kettő körül már végzem. Utána megkért fater, hogy tekerjek már ki a kukoricaföldünkhöz, hogy megnézzem a vadak nem tettek e kárt benne.
– Igen, kettő körül ráérek. – dadogtam, izgatott lettem…
– Akkor megyek is, hogy minél előbb végezzek. – mondta, majd finoman a kézfejét végig simította a kezemet és távozott.

Gondolataim megint csak körülötte cikáztak, reszkető kézzel matattam a zsebemben, hogy előkotorjam a listát. Vásárlás után visszatekertem nagyihoz, aki már elkészült az ebéddel. Már majdnem fél tizenkettő volt. Finom hideg gyümölcslevest és krumplistésztát csinált. Megebédeltem aztán elindultam haza. Fél egy volt. Lassan telt az idő. Egyik szobából a másikba jártam. Mintha ólom súlyt tettek volna az óra mutatójára, csak nem akart kettő óra lenni. Kínomban a nappaliban lévő TV-t bámultam. Nem tudnám felidézni, hogy mit láttam a TV-ben, csak Csaba járt a fejembe. Bevillantak képek, amikor feküdtünk egymás mellet az ágyamban. A kockás hasa, a kellemes mellizma, ahogy a farka lüktetett a kezemben, az illata, a vakító kék szeme. Az órára pillantottam, fél három volt. Ebben a pillanatban halk puffanást hallottam, valaki becsapta a kapu ajtót, és pár másodperccel később egy sziluett jelent meg a bejárati ajtó üvege előtt. Szinte felragyogtam, hogy végre megérkezett. Kinyílt az ajtó és megjelent a nagybátyám.
– Jah, hogy te vagy? – konstatáltam mérgesen.
– Miért, kit vártál? – kérdezte kaján vigyorral az arcán.
– Hát, nem téged! Mit szeretnél? – kérdeztem unott fejjel.
– Anyádnak hoztam spenótot meg borsót, tedd be a hűtőbe! – mondta, majd letette és elviharzott.

Elindultam a konyhába a szatyorral és betettem a hűtőbe. Ismét hallottam a puffanást, nem is néztem az ablak irányába, csak konstatáltam, hogy nagybátyám lelépett, nem volt most kedvem hozzá, hogy egymást ugrassuk, ahogy szoktuk. Visszamentem a nappaliban, és láttam, hogy valaki óvatosan nyitja ki az ajtót. Csaba volt az, kissé bátortalanul lépett be.
– Késik az órád! – mondtam kissé mérgesen, de mégis csak örültem, hogy megjött.
– Nem késik az, csak nem végeztem időben, bocs. Na mehetünk? – kérdezte kicsit félénken.
– Persze, mehetünk. – mondtam, most már inkább vágyakozóbb hangsúllyal.
Felszálltunk a bicajra, és én követtem. A kukoricaföldjük a folyó irányában volt, így amikor a hídhoz értünk, én vágyakozva tekintettem le, és felidéztem a tegnap történteket.
– Nem csobbanunk egyet? – kérdeztem, hátha sikerül megismételni a tegnapit.
– Most nem. – válaszolta és áttekert az hídon.
A folyótól még egy kilométer volt a kukoricaföld. Szótlanul tekertünk a homokos földúton. A bicikli kereke időnként megbicsaklott az úton vastagon ülő porban. Koncentrálnom kellett, hogy el ne essek, de közben azon járt az eszem, hogy mi lenne, ha elmondanám neki, hogy beleszerettem. Jó ötlet, vagy nem? Mit reagálna? Lehet, hogy soha többet nem… Elbizonytalanodtam. Időközben a halastóhoz értünk. Csaba feltekert a tópartra és megállt. A nap megcsillant a hatalmas vízfelületen. Óriási méretű pontyok úsztak fel a víz tetejére, majd buktak le. Csaba szeme szinte csillogott, imádott pecázni, de ez tiltott terület volt, itt nem volt szabad. Leszállt a bicajról és a váznak támasztotta magát. Szótlanul néztük a vizet, és hallgattuk a túlfolyó zubogását. Kissé közelebb lopakodtam mellé, és kezem a vállára tettem. Egy pillanatra megrezzent, majd felpattant a biciklire és elindult, én meg szó nélkül követtem. Mikor oda értünk a bicaját a földre fektette és elindult a kukoricásba. Én nem akartam, hogy a levelek összevagdossanak, ezért leültem a kukoricatábla szélére. Hallottam ahogy a kukoricalevelek suhognak ahogy halad a sorban. Egyre halkabb volt a suhogás. Elterültem a fűben, hanyatt feküdtem és hallgattam ahogy a szél mozgatja a közelben lévő fák lombját, a madarak csiripeltek. Hihetetlen nyugalom lett rajtam úrrá. Karomat a szemem elé tettem, és figyeltem a hangokat. Eltudtam volna aludni, annyira élveztem a napsütést és a lágyan lengő szelet.

Néhány perc telhetett el, amikor Csaba vissza tért, nem is nagyon hallottam amikor visszaért. Lefeküdt mellém a fűbe. Kezem fel emeltem és láttam, hogy egyik kezét a feje alatt pihenteti, szájában egy fűszálat rágcsál.
– Nincs nálad egy papír zsebkendő? – kérdezte
– Nem tudom, lehet van a zsebemben, nézd meg. – mondtam
Oldalra fordult és kezét a rövidnadrágom zsebébe csúsztatta.
– Papírzsebkendő az nincs, de van itt valami más. – mondta kaján vigyorral az arcán.
– Csak a tied az a valami, ha kéred. – mondtam.
Attól, hogy a zsebembe benyúlt rögtön felállt a farkam. Kezét kihúzta a zsebemből és a nadrágon keresztül megsimította álló faszom.
– Mi történt a gatyádban? – kérdezte.
– Nem tudom mi lehet ott, nézd meg. – mondtam ártatlanul és nevetve.
Nem mozdultam, csak vártam, hogy mi történik. Keze a zippzár felé indult és lassan lehúzta. Megkönnyebbülés volt, hogy nem kell tovább nyomorognia, és kidudorodott a kis nyíláson. Száját a dudorhoz nyomta és érzékien megharapta a farkam. Akaratlanul is megfeszült a farkam, ez tetszett neki.
– Szerintem még mindig kényelmetlen neki. – mondta, majd kezével kigombolta a nadrágom és lehúzta az alsógatyám.

Ajkát megnyálazva tapasztotta száját a betonkemény farkamra. Az eddigieknél is lágyabb, érzékibb és finoman végrehajtott művelet volt amit a szájával csinált. A keze lassan a combomról a golyóim felé indult, csak az ujjpercei végével érintette meg. Farkam egyfolytában táncot járt, ugrált fel le. Ujjai lágy ölelésébe kerültek a golyóim, közben nyelvével fel le járt a farkamon. Hirtelen rám nézett, és kérdőn bámult rám.
– Ez meg mi? – kérdezte.
Csak sejtettem, hogy mire gondol, ezért eljátszva a hülyét kérdeztem vissza, hogy mire is gondol.
– Leborotváltad a golyód? – kérdezte csodálkozva.
– Igen, gondoltam így jobb. – mondtam.
– Nekem tetszik. – mondta, és azzal a lendülettel az egyik golyómat mohón a szájába vette és szopogatni kezdte. Nyelvével játszott vele, és tényleg éreztem, hogy tetszik neki.

Még előző este borotváltam le, tetszett, hogy az övé még nem igazán szőrös, inkább csak pelyhes. A csupasz golyóimon járt a nyelve, elképesztően jó érzés volt, nagyon érzékennyé vált ettől, és én nagyon élveztem ahogy jár a szája. Átfordult fölém, és végig nyalta a farkam, majd feje a fejem előtt kötött ki. Egymás szemébe néztünk, néztem gyönyörű ajkait, világító kék szemét és szőke haját. Lassan a kezem a tarkójára tettem, és beletúrtam hátulról a hajába. Szemét becsukta, és én csak néztem ahogy kissé megremeg. Legszívesebben megcsókoltam volna, de nem mertem. Kezem simogatta a fejét, és picit meghúztam magam felé. Engedett a nyomásnak, és az ajka pár centire került az enyémtől. Éreztem a meleg levegőt a szájából, egyre gyorsabban vette a levegőt. Másik kezemmel kettőnk közé nyúltam, és megfogtam ágaskodó farkát, ami a tenyerembe simult. Csípőjét elengedte és rám feküdt. Másik kezem még a tarkóját simogatta, amikor még egy kicsit magam felé húztam. Ajkaink összeértek. Nagyon lassan szétnyíltak ajkai, és éreztem ahogy a nyelve az ajkamnak feszül. Engedtem a nyomásnak, és a nyelve a nyelvemhez ért. Becsuktam a szemem és a nyelvem ösztönösen táncra perdült. Ez volt az első csókom. Nem tudtam, hogy jól csinálom e, de hogy nagyon jólesett, azt tudtam. Feje lassan eltávolodott tőlem, kinyitottam a szemem és láttam a szemében valami szomorúságot. Csak néztük egymást. Szemeim kérdőn néztek rá, és mintha értené, hogy azt kérdezem, hogy mi a baj, éppen csak megmozdította a fejét jelezve, hogy semmi. Kezét a homlokomra tette, belesimított a hajamba és a feje megindult felém. Ajkaink ismét összeforrtak, szenvedélyesen csókolóztunk.

Egyik pillanatról a másikra leugrott rólam, és elkezdte összeszedni magát. Nem értettem mi történt, hiszen még egy pillanattal korábban egymást csókoltuk. Aztán jött a felismerés, esik az eső. Szakadó esőben tekertünk hazáig. Alsógatyáig áztatott az eső minket. Mikor a házunkhoz értünk anyám a teraszon állt és bosszankodott. Éppen apuval a nagyihoz készültek, de nem akart ő sem elázni, de el kellett indulniuk. Mikor meglátta, hogy mind a ketten átázva toljuk be a bicajt ránk parancsolt, hogy fürödjünk le, és vegyünk fel száraz ruhát. Majd esernyőt bontott, és apám átkarolta és elindultak.

A nappaliban álltunk és csöpögött a ruhánkból a víz. Hogy ne legyen minden vizes én a nappaliban levettem minden ruhámat. Pucéran álltam Csaba mellett, aki még mindig a vizes ruhájában állt és nézett rám. Közelebb léptem hozzá. A vizes pólón keresztül teste minden izma feltűnt, gyönyörű látvány volt. Megfogtam a pólója alját és lassan elkezdtem lehúzni róla, kezét a magasba emelte, hogy le tudjam húzni. Vizes nadrágját kigombolta és egy mozdulattal lehúzta a nadrágot és az alsógatyáját is. Mind ketten pucéron álltunk egymással szemben, és csak néztük egymást. Teljesen szembe álltam vele, átöleltem a derekát és magamhoz húztam. Kezeit átfonta a nyakam körül és a fejemet a fejéhez húzta, ajkaink egymásba fonódtak és forrón csókolózni kezdtünk. A farkam megint akcióba lendült, álló kemény farkam a combjai rése között lüktetett, az ő farka a hasamnak feszült. Teste remegett, reszketett. Kissé eltávolodva tőle vettem észre, hogy teste minden négyzetcentimétere libabőrös, annyira fázott.

Megfogtam a kezét és a fürdőszobába húztam. A zuhany kabin szerencsére jó nagy volt, két ember is kényelmesen elfért benne. Kinyitottam a csapott, és kellemes meleg vizet engedtem. Csabát a zuhany alá toltam. Jóleső érzéssel állt a zuhany alá. Két kezével a falat támasztotta. Csodálattal néztem hátulról ahogy folyik le róla a víz. Beléptem utána, és behúztam az ajtót magam mögött. Kezembe vettem a tusfürdőmet és egy jó adaggal nyomtam a tenyerembe, majd a hátára tapasztottam a tenyerem és gyengéden végig simítottam a hátán. Lábait kissé széttette, testét a falnak nyomta. Egyik kezemmel a zuhanyfejet kissé arrébb toltam. Tenyeremmel végig simítottam a hátát, egyre habosabb és síkosabbá vált a bőre. Kezeim előre csúsztattam, hogy elölről is megmossam. Amikor a csúszós kezem a mellbimbójához ért felnyögött és csípőjét nekem tolta. Farpofái közt lezúdoló tusfürdő síkossá tette a seggét. Farkam a segge hajlatában meredezett. Kezemmel finoman megcsíptem a mellbimbóját, ettől megint felnyögött és testét elnyomva a faltól hátát a mellkasomnak támasztotta, kettőnk közé nyúlt és a farkam a combjai közé igazította. Tovább masszíroztam a mellbimbóját, valahányszor gyengéden az ujjaimmal megmorzsoltam a bimbóját hangosan felnyögött. Ujjaim végig simították a kockás hasát és az íves mellkasát. Átfontam karjaimmal és a fülét gyengéden megharaptam. Megfogta a kezem és lassan széthúzta, hogy engedjek a szorításból. Megfordult és a kezét mellkasomra tette, édes mosoly ült az arcára. Elvette a tusfürdőt és a tenyerébe nyomott, majd elkezdte a mellkasom simogatni. Fejem hátrahajtottam, szemem becsuktam, nagyon finom érzés járt körül, nem akartam, hogy ennek vége legyen.

Keze a mellkasomról lejjebb csúszott. Megmarkolta a farkam, megremegtem. Mikor kinyitottam a szemem a farkamat még a kezében szorította. Szemöldökét incselkedőn meghúzta és mosolygott. Kiakasztotta a zuhanyfejet a tartóból és mind kettőnkről lemosta a habot, amikor végzett mind a kettőnkkel szótlanul kilépett kabinból és az egyik oda készített törölközőért nyúlt. Én is kiléptem a zuhany alól. Közelebb lépett hozzám, és a törölközővel elkezdett törölgetni. Amikor megfogtam a törölközőt, hogy letöröljem magam megfogta a kezem, és a szemembe nézett, nem szólt semmit. Megadtam magam, nem ellenkeztem. Soha nem gondoltam volna, hogy egy törölközés is tud ennyire romantikus, és erotikus lenni. Amikor velem végzett, akkor megfogta a másik törölközőt és a kezembe adta. Háta mögött elhúztam a törölközőt és a fejére tettem. Édes buksiján megtörölgettem a haját, amikor a törölközőt lehúztam a fejéről a haja, mint egy szénaboglya úgy állt össze vissza. Kitört belőlem a nevetés. Erre válaszul jó erősen a seggemre csapott. A tükör előtt igazgatta a haját, közben én törölgettem a már alig vizes testét.

Ő pucéran elindult a szobám felé, rajtam a törölköző körbe tekerve. Bementünk a szobámban és Ő a ruháim közt válogatott. Közben az eső is elállt. A fiókból alsógatyát kerestem, szerencsére egy méretünk lehetett. A kedvenc boxerem kerestem elő, és nyomtam a kezébe. Felhúzta és oldalról mutogatta, hogy tetszik e nekem. Persze, hogy tetszett, tökéletesen állt rajta. Mintha direkt neki készült volna. Leültem az ágyra, és néztem ahogy riszálja a seggét közben válogat a pólók között. Egy sima, egyszínű fehér pólót húzott magára, ami talán egy számmal nagyobb lehetett, mint amit Ő szokott hordani.
– Adj egy nadrágot is! – mondta nevetve
Felálltam, és ahogy mellé értem kezem végig simította a seggét, és finoman megpaskoltam. Kivettem egy farmert és a kezébe adtam. Én vissza mentem és leültem az ágyra, kezem hátra tolva támasztottam magam és figyeltem ahogy felhúzza a nadrágot. Begombolta a sliccet és a felső gombot, közben elindult felém. Amikor elém ért a combom széthúzta, és belépett a két lábam közé. Amikor éreztem a lábait, akkor a combommal megszorítottam a lábát. Kezét a vállamra rakta, és tolni kezdett az ágy felé. Hanyatt döntött, közben követett. Egymás szemeibe nézve értünk vízszintesbe az ágyon. Kezét a vállamról a hajamba túrta, és ajkait a számra tapasztotta. Forrón kezdtünk megint csókolózni. A farkam már fájón lüktetett. A törölközőt a kezével széthajtotta és benyúlt a lábam közé. Marokra fogta a farkam, én pedig próbáltam minél mélyebbre jutni a szájában, kerestem a nyelvét, szenvedélyesen csókoltuk egymást. Nagyon szerettem volna már elélvezni, ha még egy fél percig markolja a farkam akkor a kezében sülök el. De tompa puffanás vetett véget a forró csóknak. A kapu ajtó… Hazajöttek.

A Déli pályaudvarnál szálltam le a metróról. Péntek délután volt, sokan indultak az állomás irányába. Nem volt túl jó idő, kissé borongós augusztus eleje. Felszálltam a vonatra és azon elmélkedtem, hogy most egy pár ilyen utazás kimarad. Végre szabadságon vagyok, és nem kell dolgozni. 18 év telt el, hogy Csaba és én először… Elöntöttek az érzelmek. Az évek során egyre jobban beleszerettem, és nem is titkoltam magamban, hogy szerelmes vagyok belé. Mások előtt ezt azért nem nagyon hangoztattam, nem tartozott rájuk. Nagyon jól elvoltunk, persze mindig jöttek a kérdések, neki is és nekem is, hogy mikor lesz már asszony, meg gyerekek? Viccesen engedtük el ezeket a kérdéseket. Az évek folyamán sok minden megváltozott. Felnőttünk, és fizikailag ugyan eltávolodtunk egymástól, de csak a távolság miatt, lelkileg soha.

Én Pestre jöttem tanulni, és később dolgozni is, Ő otthon maradt és a családi gazdaságban dolgozott. Hétközben amúgy sem lett volna túl sok időnk egymásra. Közös döntés volt, hogy ez mind a kettőnknek megfelel. Persze Pest az más, számtalan ajánlatot kaptam jobbnál jobb pasiktól, de meg sem fordult a fejemben. Nem létezett más csak Ő… Igen, nagy Ő! Szerencsés vagyok, én tényleg megtaláltam.

Rázkódások közepette elindult a vonat. Másfélóra vonatozás, de ez néha az örökkévalóságnak tűnt. A fülhallgatót bedugtam a fülembe és a telefonon zenét kerestem. Enya… mindig jó volt hallani. Bámultam ki az ablakon, néztem a futó tájat, vagy az embereket a vasúti kocsiban.
Különös érzés járt át, nosztalgikus hangulat. Eszembe jutottak a nyarak, a sok otthoni barát, a rengeteg hülyéskedés a barátokkal, a közös programok, na és persze Csaba. Apám pár éve meghalt, azóta anyám egyedül van otthon. Érdekes módon soha nem került szóba a kapcsolatom Csabával. Szinte természetessé vált, hogy amikor otthon vagyok, akkor Ő is ott van. Persze ha segítségre volt szüksége anyámnak akkor bármikor szólhatott neki, hogy segítsen, és Ő örömmel segített, hálás voltam neki érte.
Megállt a vonat, kinyitottam az ajtót és leszálltam. Ahogy sétáltam a házunk felé szinte láttam magunkat ahogyan Csabával gyerekként tekerjük a bicajt és megyünk a folyó felé. Megálltam egy pillanatra és hátra fordultam, hogy lássam ahogy képzeletben eltűnünk a távolba. Mennyire jó volt…

Kinyitottam a kapu ajtót és még mindig hangos puffanással záródott be mögöttem. Anyám a teraszon ült és várt, hogy megérkezzek. Mikor oda értem hozzá felállt és a nyakamba kapaszkodott, átölelt és megpuszilt. Nyugalom futott át rajtam. Amikor elengedett a szemébe néztem és egy könnycsepp gördült végig az arcán. Szótlanul mentem a nappalin keresztül a szobámba, és tettem le a táskám a földre. Leültem az ágyra és bámultam a falat. Kezeim remegni kezdtek, elmúlt a nyugalom, zaklatott lettem. Anyám jelent meg a szobám ajtajában, szemét törölgette és elcsukló hangon kérdezte, hogy nem vagyok-e éhes. Mondtam, hogy nem, de az anyák ezt nem hiszik el soha, úgyhogy unszolni kezdett, hogy menjek enni, meg melegíti amit ebédre főzött.

Elindultam a szobából anyám után, Ő a konyhába ment, én a terasz felé indultam. Zsebemből elővettem a cigit és rágyújtottam. Szívtam a cigit és közben néztem, ahogy a macskák kergetik egymást és bolondoznak, néhány hónaposak voltak. Anyám imádta őket, mondjuk én is. Anyám szólt, hogy elkészült, menjek enni. Bementem a konyhába és leültem az asztal elé. Anyám elém tette az ételt, spenótot főzött, a kedvencem. Neki láttam az evésnek. Anyám leült mellém és szótlanul nézett, majd megszólalt:
– Ma hat éve! – mondta és szeméből újabb könnycsepp gurult végig.
Megakadt a falat a torkomon. Egy hatalmas gombócot éreztem a gyomromban. Bámultam magam elé, és a szemem fátyolossá vált. Anyám megfogta a kezem, és megint:
– Ma hat éve! – mondta, közben zokogásba tört ki, sírt és a könnyeit próbálta törölgetni az arcáról. Az én könnyeim is potyogni kezdtek, mint amikor szakadt eső a kukoricatábla szélén.

Napra pontosan hat éve történt, hogy egyik este otthon TV-t néztem, és vártam, hogy Csaba a munka után jöjjön. Valamilyen sorozat ment éppen a TV-ben amikor valaki kopogtatott. Anyám nyitott ajtót, azt hallottam, hogy valakivel beszélget, de nem tudtam kivenni, hogy miről van szó. Aztán kiáltást hallottam és a nevem. Felpattantam az ágyról és kirohantam. Anyám ült a nappaliban, zokogott, nagybátyám állt mellette. Szomorúan nézett rám, majd anyámra. Leültem anyám mellé, és rám nézett. Ránéztem a nagybátyámra, és kérdeztem, hogy mi történt. Akkor mesélte el, hogy mi történt.
Egy autó a közeli városból tartott hazafelé, amikor egy kamion sofőrje elaludt a volán mögött és szószerint ledarálta a szabályosan közlekedő autót. Ketten ültek az autóban, mind a ketten azonnal meghaltak. Az autóban utazott Csaba is…

 

 

Írj történetet és küldd el nekünk! info@melegfilmfelirat.hu

5 (100%) 1 vote

15 HOZZÁSZÓLÁS

      • Mert szerintem ez más, mint a többi! 😛
        Valamiért sokkal életszerűbb és erőteljesebb.
        És itt nincs forrás feltüntetve. 😀

          • Szóval Tolkien helyett bárki megírhatta volna a Gyűrűk urát? Vagy Martin helyett A Jég és Tűz Dalát? 😛
            És mert valami megtörtént, még nem biztos, hogy érzékletesen fejezi ki, aki megfogalmazza.
            DE nem akarok kötekedni, nem vagyok troll.
            Csak mindenképp elismerésemet szerettem volna kifejezni. Hatott rám. Ez pedig manapság kevés dologról mondható el! 😉

          • Nem tudom, hogy érzékletesen lett e megfogalmazva (és itt már majdnem megkaptad a választ is), igyekeztem úgy leírni ahogy történtek a dolgok, vagy ahogy történhettek volna. Köszönöm szépen az elismerést. 🙂 🙂

          • Igen, a választ már az első kommenttel megkaptam. 🙂
            Részemről az öröm, hogy a sok kritizálás mellett időnként dicsérhetek is.
            Remélem, még lesz szerencsém ilyet olvasni!

  1. Köszönöm az élményt! Az első perctől kezdve imádtam, olyan volt a számomra, mint egy film. A végén meg nagyon bőgtem. Katartikus élmény volt.

  2. Érdekes volt, tetszett, egészen az utolsó pár mondatig. A story jó, nem hétköznapi, a címválasztás telitalálat. Nem tudom, hogy “igaz történet”-e?! Kár, hogy a végén az egyik főhős meghal, ezzel “meleg sablonossá” válik a történet. Reméltem, hogy az apa miatt sírnak, de nem így lett. Kicsit olyan, mintha a film, könyv alkotók 90%-a ilyen véggel akarnák büntetni a melegeket, hogy soha nem lehetnek boldogok. Jó lett volna, ha ez a történet nem a 90%-ba tartozik bele. De ez az én véleményem. Az írás tényleg élményszerű volt. Mondjuk az igekötős igékre kicsit jobban kellett volna figyelni. 🙂

  3. Nem feltétlen. Azt írtad, hogy azért lett ilyen a vége, mert ez megtörtént. Ha megtörtént, akkor ez egy nagyon szomorú igaz történet, ha a vége nem történt meg, akkor lehetett volna akár másként is befejezni, amivel nem tartozik bele “a melegek soha nem lehetnek boldogok” kitalált story-k tömkelegébe.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here