A börtön egy különleges kalitka, ahol megsemmisül a külső világ, egyszerűen megszűnik létezni. Az éned összenyomorodik, fulladozol, a nihilre vágysz. Marad egy hierarchia, a túlélés és beszűkültség. Fontossá tud válni egy doboz cigaretta, egy bicska vagy egy könyv. Egy mosoly, egy sértés, és a jó vagy rossz szó. Állhat bármelyikből a napod. A börtön összezsugorodott univerzum. Ha belátható időn belül szabadulsz, van esélyed ép ésszel megúszni az ottlétet, ha több időre, élőhalottá válsz.

Az is számít, ki miért kerül rácsok mögé. Hímvilág, ahol nőt csak a képzeletedben láthatsz, még a takarítószemélyzet is férfiakból áll. Nem tartom magam rossz embernek, különösebben jónak sem, de rácsok mögé kerültem. Deron vagyok harminckét éves, súlyos kárt okoztam részegen. A feleségemet rajtakaptam a szomszéddal az ágyban, amikor több hetes üzleti útról előbb érkeztem haza a vártnál. Azt hittem velem ilyesmi nem történhet meg, de a nagy számok statisztikájába belesett az én házasságom is…

Emlékszem, szinte megbolondultam. Ahogy ott álltam a küszöbön és néztem az áruló, meztelen testeket. Valami bekattant, elveszítettem az önkontrollt. Törni- zúzni akartam, megsemmisíteni minden szépet és tökéletesnek tűnőt. A pasit majdnem agyonvertem, Ginát megtéptem, és a falnak pofoztam, majd bevágódtam a jeepembe és egy majdnem teli üveg whisky társaságában keresztül- kasul száguldoztam a városon. Vörös köd úszott előttem, a legvadabb énem került felszínre. Ennek, az lett a következménye, hogy belerohantam egy kiállító terem üvegezett falába, és összetörtem a fél berendezést. A márványpult állította meg az autót, és az ütközés kezdett visszarázni a valóság talajára. Anyagi kár okozásáért, ittasságért, és közveszélyeztetésért kerültem a rácsok mögé, méghozzá nem is előzetesbe, hanem gyorsított eljárással pár nap, otthoni őrizet után a cella falai közé. Le kellett ülnöm három hónapot legalább, addig nem is reménykedhettem a szabadulásban, csak az ügyvédem talpraesettségében. Amikor ott álltam kifosztva, a személyes tárgyaimtól megszabadítva, rabruhában, azt hittem elveszik a világ. A kezemen bilinccsel, egy őrrel előttem, és egyel mögöttem lépkedtem az új otthonom felé. Sírni tudtam volna… A börtönnek szaga van. Vizelet, szenvedés, kín és bezártság szaga. Nem is hiszitek, micsoda szörnyként tud a rácsok látványa körbeszorítani. Közepesen erős, sportos alkatommal kivívtam mindig a nők tetszését, a barna hajammal, a férfias megnyerő arcommal nem féltem, hogy majd kikezdenek velem a börtönlakók, akik rég nem láttak női testet.

Arra azonban nem számítottam, hogy egy olyan cellába kerülök, ahol két szekrény nagyságú férfival leszek összezárva. Ráadásul az egyikük néger volt, világosabb bőrtípusú, kopaszra borotvált, de jóképű egyén. Ahogy azok ketten rám néztek… Bemutatkoztam, a gyomrom remegését legyőzve, de a cellatársaim csak épphogy rám pillantottak és el is hagyták a helyiséget, a szőke fazon- Robert-, mielőtt kilépett, visszanézve rám szólt. – Ne merj a cuccainkhoz nyúlni Deronka, mert azt nagyon megkeserülöd!- Felháborodott arcot vágtam, de nem törődtek vele. Magamba roskadva másztam az egyik emeletes ágyra, és csak az alacsony, valaha fehér színű plafont bámultam. A napok csak elteltek valahogy, lassan kezdtem megtanulni- egy -két pofon, kicsi fojtogatás, és jó pár ajánlattétel közepette-, mi, hogy megy bent. Saját bőrömön tapasztaltam meg mindent, melyik őr enged üzletelni, kivel jó barátságban lenni, mit tegyek, hogy ne csicskáztassanak, és hogy alkalmazkodjak. A második hét végére túl voltam két bordatörésen, a monoklim halványodott, a fehérneműimnek lába kelt, és valaki lenyúlta a tusfürdőmet is. Néha elkaptak pillanatok, amikor vadként akartam kitörni a bezártságból, az ökleimmel tudtam volna szétverni a csupasz falakat. Fájt minden, féltem, hogy az életem már sosem lesz olyan, mint előtte, egy törődött és félresiklott életű ember leszek. A szex is nagyon hiányzott, villanyoltási önkielégítések kezdtek rendszeressé válni, és az első hónap után éreztem azt, nem elég, hiányzik a társ, a bőr nekem simulása, az ölelés, egy csók, egy jó szó. Ekkor kezdtem éjszakánként sírni is, igaz könnyekkel, ahogy gyermekkoromban, ha bántott valami. Egyik nap a mosodában – mert oda osztottak be, épp ahol a két cellatársam is dolgozott, Robert, és Mike-, összetűzésbe keveredtem az egyik legmenőbb rabbal, Letoval…

Erős volt, mint a bivaly, és a szava szentnek számított. A húgom hozott be nekem cigit, de odabent semmi nem volt elég, és az a szemét Leto elemelte az egész aznapi csomagom. – Add vissza! – közvetlen közelről ordítottam az arcába, semmivel nem volt nálam magasabb. Az ökle, amelyik az arcomba csapódott, kemény volt, mint az acél, csillagokat láttam, forgott velem minden. A földre rogytam, míg ő ott magasodott előttem, az őrrel együtt, aki belenyúlt Leto nadrágzsebébe és elővette a cigimet, majd rágyújtott, a füstöt pedig pimaszul a felém fújta. – Kussba legyél kis apám! Leto osztja itt el a cigi készletet és neked ma, nullszaltós az adagod!- kiabált rám. Egyre többen tömörültek körülöttem és a gúnyos nevetésük tőrként hatolt a mellkasomba. Mintha szíven szúrt volna minden beszólás. Közben éreztem, hogy az arcom jobb oldala és az állam- mert lecsúszott az ütés-, kezd bedagadni. Az őrök közben mind eltűntek érdekes módon, csak egy maradt bent velünk.

Amikor Leto felrántott és magához húzott egy kést szorítva a nyakamnak, azt hittem végem van. Éreztem a teste melegét, mégis fázva remegtem, az adrenalin szintem biztosítékot csapott. Karikák ugráltak a szemem előtt, a szívem pedig majd kiszakadt a helyéről. – Most pedig szépen hátra jössz velem, csicska!- Leto tolt maga előtt, egészen oda ahol a raktár volt, a mosószerekkel és még több szennyessel. Ekkorra már majdnem elhánytam magam az idegeskedéstől. Éreztem, hogy valami rossz fog velem történni, erőszak szele csapta meg az arcom, tudtam, hogy most belekóstolok olyasmibe, amitől a bekerülésem óta féltem. Leto kissé előrelökött a helyiségben lévő mosdókagyló peremének ért a csípőm. – Húzd le a gatyád!- szólt az utasítás, amit persze meg sem akartam hallani. Ekkor hátra lett csavarva a kezem, és valaki- lerángatta a nadrágom a térdem alá, az alsóval együtt. A végén annyi kéz szorított, hogy csak nyögni tudtam a dühtől. A testemet előredöntötték, a fejemet belenyomták a kagylóba. A fenekemen éreztem a hideget, és Leto erős kezét. Rám csapott többször is. – Micsoda pompásan izmos segg, fiúk! Van nálatok kenőanyag?- kérdezte a férfi, amire az őr, és a két cellatársam kajánul elvigyorodott. Az őr Leto kezébe nyomott valamit, majd kiment „vigyázni.” – Azért jól gondold meg, mit csinálsz, a srác jó fiú! – távolról hallottam Robert hangját. Belekapaszkodtam ebbe a szelídségbe, amit nem vártam volna. – Kussolj, vagy megfarkalunk téged is! Talán tetszik? Megvolt már? Tudod mit, térdelj ide, és készítsd elő a terepet, nyald ki a seggét! Szétakarom kúrni a kicsikét! Reméltem, hogy vicc az egész, de nem az volt. Még akkor is alig hittem el, hogy igaz, a mikor éreztem, széthúzzák a fenekem félgömbjeit, és Robert elkezd simogatni. – Jó segg valóban-szólt közbe valaki, miközben egyre többen értek az alfelemhez. Robert módszeresen fogdosott, a nyelve elkezdett a fenékvágatomban le-fel siklani, valaki mohón oldalról alám nyúlt megsimítva a herémet. Annyira rossz volt, ahogy annyi idő után ők érnek hozzám elsőre. A testem még az erőszak ellenére is reagált, hiába küzdöttem, hiába nem akartam a vért a péniszembe, az áruló mocsokként ágaskodott és szégyenbe hozott engem. Imádkoztam magamban, nem jutottak eszembe az ima rendes sorai, de kértem az Istent ne engedje, hogy megtörténjen velem, lépjen közbe, és mentsen meg.

De hiába, a szavaim nem találtak értő fülekre, az elő cseppjeim pedig bőségesen törtek fel, amit Robert keze- miközben folyamatosan izgatott hátul-, elkent a makkomon, finoman körözött a hüvelyk ujja. Engem nem nyalt hátul még senki, nem is vágytam rá soha, nem találtam férfiasnak az olyasmit, de péniszállító tud lenni egy fenéknyalás. Robert értően csinálta, amikor pedig feldugta az egyik ujját megrázkódtam az ismeretlen furcsa érzéstől. Nem találtam helyénvalónak… Kiabáltam, de Leto odajött és a hajamba markolt. A lehelete mentolosan csapódott az arcomba, a szemei tüzesen bámultak. – Vagy elhallgatsz, vagy lekaplak, és megízlelem a nyáladat! Elhallgattam. Préseltem össze a szám, a fogaim csikorogtak a kíntól. Maradt az abszurd izgatásom, az őrült düh, és a kéj kettőse, mert akkorra már éreztem, ott a vég, nem bírom visszatartani a magömlésemet. Hosszan és sok ondót kilövellve élveztem el…. A spermám szégyentelenül folyt lefelé. Robert hátrahúzott belőle egy adagnyit és élvezettel nyalogatta. Valaki benyúlt alám és az ujjaival gyűjtött magának ondót, majd cuppogva szopogatta le az ujjairól. – Finom íze van! Nyögve sírtam. – Egyszerre csak egy!- szólt Leto kemény hangja. – Fordítsuk meg, ideje, hogy megkapja a magáét! Szédültem, amikor felrángattak, kissé összefolytnak látott tömeg vett körbe.

Halványan érzékeltem akkorra már csak, a tudatom így védekezett. Valaki elkezdte a péniszemet ingerelni, hiába élveztem el, birtokba vették, lenyalogattak róla minden maradék spermát, és még utána is verték nekem és szoptak, míg hátul már több ujj járt bennem. Akartam kiabálni, hogy hagyjanak, de nem volt erőm hozzá, a lét egy olyan síkján bolyongott a lelkem, ahol már a testem nem tudott reagálni, nem volt összeköttetésben a kettő. Ekkor reccsentek a gombjaim a felsőmön, leszedték rólam azt is, a mellbimbóm valaki szájában hegyesedett. Magamban kiabáltam, hangtalan némán: -Ne, ne, nem akarok köcsög lenni! Öljetek inkább meg, csak ezt ne. – Jó lesz, meglásd! – mormolta valaki és a számat kereste – beleharaptam abba az ajakba, amelyik puhán simult nekem, édeskés vér áramlott a számba, majd egy nagy pofon csattant az arcomon. – Te kurva! Basszus gyerekek ez megharapott! A földre rogytam meztelenül, mert nekem estek. A hasamra fordítottak pár ütleg után és felhúzták a csípőmet. Éreztem a hideget a hátsómon, majd azt, hogy egy nyársalni kész dárda ott nyomakodik. Le kellett, hogy fogjanak és többszöri kísérletre maradt csak bennem Leto férfiassága. Kinyomtam magamból és összeszorítottam a fenekemet. Ekkor kezek tartották széthúzva a farpofáimat, majd elkezdődött az Istentelenség, az amibe azt hittem bele halok. Leto rekedt nyögésekkel és szégyentelenül kefélt, míg én minden pillanatban úgy éreztem összecsinálom magam a fájdalomtól.

Többen is élvezték a látványt, körbeálltak és verték maguknak, az aktusra koncentrálva. Gyűlöltem magamat és őket. – Nagyon jó szűk vagy, még nem dugott előttem meg senki!-A világ süllyedt le a pokol fenekére, ahol csak a fekete űr tátong. Alig érzékeltem, amikor valaki helyet cserélt a börtönkirállyal majd azzal is helyet cserélt más…  Nem tudom hány férfi spermája volt bennem, de amikor magamhoz tértem a börtönkórházban feküdtem. Az infúzió lassú csöpögése megnyugtatott, fél szemmel néztem a világra, a jobb szemem teljesen használhatatlanná dagadt. Három napig lábadoztam, a negyediken keltem ki az ágyból először. A katétert kihúzta az ápoló, és amikor belenéztem a tükörbe, nem ismertem magamra. Nem változott a külsőm, mégis, más ember nézett velem szembe. Megtörtséget és reményvesztettséget sugárzó szempárral, egy olyan ember, akinek már minden mindegy…. Amikor zuhanyoztam, alig mertem magamhoz érni, féltem hogy darabjaimra hullok szét. A hátsóm már nem fájt, a sebeim halványultak, de az, amelyik a szívemen keletkezett, örökké vérző sérülést kapott. Magasra ívelne labdám, de háló-kelyhe távoli; szörnyem, mint gátszakadás, -magzatvízben kezd álmodni- érzékem csal, lop, hazudik. Fejem palánknak csapódik, lét-mozaikra fulladok, a világ- sárga lapra hasonlít: z u h a n o k. 2. – A vadállat Amikor visszamentem a pillantásomat nem szegeztem le a földre, mások voltak, akik nem mertek a szemembe nézni. Olyan keménység és elhatározás volt a lelkemben, hogy azt elmondani nem tudom.

A cellatársaim nem szóltak hozzám, a lesajnáló pillantásaikat semmibe vettem. Túl akartam élni, és győztesként kikerülni onnan! Átkértem magam a mosodából, amit meg is tettek, a konyhára kerültem. Gőz és ételszag járta át mindenemet, örökös krumplipucolás volt minden pillanatom, de nem érdekelt. Valami különös erő költözött belém, olyan amitől legyőzhetetlennek éreztem magam, és azzá is váltam. Előbb az udvarom, vertem meg egy szemtelenkedőt, aztán a kantinban valaki mást- mentőt kellett hozzá hívni-, majd a folyosón az őrök alig tudtak leválasztani egy másik rabról, akit ütöttem vágtam. Nem néztem senkinek, képes lettem volna a falakat is szétverni a puszta öklömmel. Énekeltem, mint egy hülye a sötétzárkában, és amikor harmadszor visszakerültem két hét alatt már nevem volt. De csak egyet akartam. Egyetlen célom volt. Leto. Elkezdtem figyelni, információkat szerezni róla, az előéletéről, a benti szokásairól. Az első célpontom a benti szeretője volt, egy lányos képű, szőke fiú. Nem tudtam miért kerülhetett börtönbe, az ártatlan arcával és a fiatal szépségével. Végre eljött a megfelelő pillanat, belekerült ezer dolláromba, de volt bőven pénzem, én pedig kegyetlenül kihasználtam ezt odabent. A srác, mint kiváltságos egyedül zuhanyozott. A teste karcsú volt, az erei átlátszottak a finom bőrén.

Amikor meztelenül mögé léptem kiesett a kezéből a tusfürdő, majd csapkodni kezdett és majdnem elvágódott a csúszós kövezeten. – Szia kicsim! Deron vagyok, nézz rám, tetszem neked?- Magam felé fordítottam, a kék szemei rémülten bámultak, zaklatott volt, mint egy kis őz, a szája húsos, az arca szép mint egy lánynak. Az egyenes orra szexi, pici strassz kővel díszítve- pedig a rabok nem viselhetnek ékszert-, azonnal az jutott eszembe, nincs bent még egy olyan jó bőr mint ő. Nem kívántam, de az elhatározásom keményen munkált bennem. Magamhoz rántottam és egy harapással- hogy jel maradjon rajta-, átdugtam a nyelvem a szájába. Meglepődtem, mert olyan vágyhullámok vágtak rajtam keresztül, hogy azonnal kemény lettem, felizgultam sajnos, nem kellett erőlködnöm. Vártam valami utálatosat, de elmaradt, a férfi csók semmiben nem különbözik attól, mint amikor nővel csinálod, ha egy olyanforma fiú a másik mint Jess! A fiú először görcsösen tiltakozott, majd a teste ernyedten megadta magát a csóknak. – Megakarsz halni?- kérdezte kapkodva- amikor végre levegőhöz engedtem jutni. – Nem tudod, hogy kié vagyok? – Dehogynem tudom, ezért kapod meg most tőlem ezt!- megfogtam a vékony ujjú kezét és a péniszemhez nyomtam, a szám pedig a melleit kezdte el nyalogatni. – Meg fog ölni-nyögte. – Nem, én ölöm meg őt, kicsinálom a rohadékot, de előtte megbaszlak, had idegeskedjen. – Nem akarom-felelte. – Ó, dehogyisnem, legalább akkora farok van alattam, mint az övé, és semmiben sem maradok el tőle! A csempéhez nyomtam, és hozzátapadtam. A titkosság, a perverzitás, a veszély, és az ismeretlen felfedezése, megtette a magáét. A fiú olvadt a kezeim alatt, nyögött, mint egy igazi kis ribanc, a szája már kereste az enyémet, a keze verte a farkamat. Isteni íze volt, az életben nem gondoltam volna, hogy egy fiú, annyira finom lehet. Kezdtem érteni Letot, jó ízléssel volt megáldva, az már biztos! Az összesimulás és a csókok, majdnem elfeledtették velem, miért is vagyok ott, az a fiatal annyira odaadó volt, hogy már fájt. Erőszakoskodni akartam vele, de nem ment. Finoman bántam vele, kiszívtam a nyakát is, hogy majd lássa Leto elvették, ami az övé. – Jess, ugye így hívnak? – Igeeen- válaszolta, mert éppen akkor fordítottam meg, a mellkasa a csempének nyomódott. Elkezdtem csókolni a vízcseppektől ragyogó, karcsú hátát, lefelé haladva, egészen a gerincéig, ahol egy kisebb rózsaszál volt beletetoválva a bőrébe…Tetszett! A feneke gömbölyded volt, és olyan forma akár egy harmatos tini lánynak, nem lehetett élvezet nélkül simogatni. Egészen rágerjedtem. Visszafelé haladva a nyelvem kis köröket rajzolt a bőrére, majd belecsókoltam a nyakába. – Ah- nyögött Jess, aki oldalra fordította az arcát, a tenyereit szétterpesztett ujjakkal pedig a csempének szorította. A makkomat a tenyerembe köpve nedvesítettem be, és a péniszemet beigazítottam a megfelelő helyre. Viszonylag könnyen becsúsztam, odabent meglepetésemre síkosság fogadott, a fiú elő volt készítve a bármikori kefélésre. Nem volt tág, és agyonhasznált, valószínűleg, Leton kívül még senki nem járt benne. Fura volt odabent, amikor arra gondoltam, fiúban vagyok, de még sem kétségbeejtő.

Szorított a meleg, akartam nagyon élvezni. Lassan kezdtem dugni, ő bepucsított én hátrébb álltam, a csípőjét megragadva, és egyre gyorsabban és hevesebben keféltem. Nyögtünk mindketten, nem is gondoltam, hogy olyan finom élvezetben lesz részem, ha megdugom Leto szajháját. Hamar a csúcsra jutottam, hosszan nyögött a fiú, amikor szakaszosan a spermámat a fenekére vertem. A keze a lába között mozgott, nem sokára ő is követett engem a csúcsra. Jó volt nézni, tetszett, ahogy nyög közben, és kinyílik a szája. Amikor végeztünk, a szemében ismeretlen érzések kavarogtak. Valamiért megcsókoltam akkor is, pedig bunkó akartam lenni. – Mondd meg Letonak, hogy nagyon élveztem a dolgot!- szorítottam Jess állát, majd kiléptem a zuhanyzó alól és kisétáltam, mintha egy híres szállodában lennék. Besurrantam a cellába, hogy a másik kettő ne hallja, az őr sem zörgetett úgy a kulcsokkal ahogy szokott…Alig hittem el ami történt, a mellkasom ekkor kezdett szaporábban le-fel süllyedni. Még a csupasz falakból és vasajtókból áradó ridegség sem tudott meghatni ezen az éjszakán, édes áradt szét az ereimben. Az első pont le volt tudva! Robert és a barátja nemcsak cellatársak voltak, az ott eltöltött nem túl hosszú idő alatt megtapasztalhattam, hogy éjjel is segítenek egymásnak a vágyaik kielégítésében. Amikor elcsendesedtem és a lélegzetemet is próbáltam visszatartani, ott folytatták ahol az érkezésem előtt abbahagyták. Hallottam a cuppogást és a visszafojtott nyögést. Azt hiszem franciáztak. Elképzeltem, ahogy szopják egymásnak és nem lett hányingerem, mint előtte.

Azt hiszem ez volt a napjaik fénypontja, különben ki tudja mit kezdtek volna az érintésnélküliségtől felgyülemlett energiájukkal. A sperma illata, nemsokára bejárta a kis cellát, és ők elégedetten tértek nyugovóra. – Nagyon jó voltál megint-suttogta az egyikük, míg a másik – tudod, hogy rám mindig számíthatsz!- választ lehelt. Vártam éjjel majd, hogy Leto a falon keresztül is bejön és széttép a barátaival, mégis -talán először-, jóízűen hajtottam le a fejemet. A bosszú néha édes tud lenni, még ha biztosak is vagyunk benne; új megtorlást szül! A győzelem mámorán kívül szégyelltem, hogy nem számított, hogy fiút tartok a karjaim között, amikor Jessel voltam. A csókjának íze…félelmetesen finom volt és az is, ahogy összefeszült a testünk. Lassan érintettem a számat, végighúzva a mutatóujjamat a vonalán. Bizsergett. Próbáltam elhessegetni az emléket és a feleségemre gondolni, Ginára. Azokra a szép hónapokra, amikor megismerkedtünk. A mosolyára, a mellére, a hosszú combjaira, a hajára, de hiába, mert szinte azonnal eszembe jutott miért kerültem be. Ha nincs Gina árulása, nem vezetek ittasan és nem töröm össze a csupa-üveg kiállító terem szinte minden négyzetcentiméterét… A feleségem iránt érzett méreg és a düh nem tudott eluralkodni rajtam, azzal a gondolattal aludtam el, hogy értelmes volt a napom.

Másnap reggel hiába keltem a szokott időben, azt mondták nem dolgozom, és a konyháról is át leszek helyezve máshová! A pletyka, hogy megkeféltem Leto fiúját, már az éj leple alatt terjedt az őrök között hajnalra pedig bejárta az egész épületet. Kényszeredetten indultam a kantinba, amikor beléptem meghűlt a levegő, mintha különleges atmoszféra vett volna körbe. A pupillák kitágult üveggolyóként tekintettek rám, sötét és súlyos titoknak éreztem magam. Megtestesült bűnnek. A kanalak megálltak a kezekben, a pillantások égettek. Oda kellett figyelnem minden mozdulatomra, a kezem és a gyomrom is jócskán remegett. A két cellatársam, akik nem sokkal odébb ültek, megkövültek bámultak rám, amikor meghallották a pusmogó hírt. Viszonzásul csak kacsintottam nekik, miközben észrevettem, hogy sokkal több őr van a helyiségben, ketten pedig folyton a sarkamban koslatnak. Leto felállt, amikor figyelmeztette a barátja; ott vagyok. Háttal ült a bejáratnak, két sorral arrébb, így nem vett azonnal észre. Amikor összenéztük mintha két bolygó akarna egymásnak ütközni, csodálkoztam, az egymásba égő tekintetünk nem csihol veszedelmesen gyilkos szikrákat. Leto fogta az alumínium tálcát, nagy dirrel-durral a földre borította a maradék ételével együtt! Vérvörös arccal vonult az ajtó felé, szinte hallani lehetett a megkönnyebbült sóhajokat, amikor kifelé igyekezett. Mielőtt azonban elhagyta volna a helyiséget visszafordult. – Te – mutatott rám – azért, amit tegnap csináltál a ringyómmal, meghalsz! – A mutatóujját pedig elhúzta a nyaka előtt. Nem akartam, de nevettem. Hangosan és idegenül csengőn. Leto visszarohant, de mielőtt hozzámérhetett volna, két őr keze között vergődött. Ők vezették ki. A falat nehezen csúszott le a torkomon, próbáltam semmibe venni a rám szegeződő pillantásokat, pedig olyan súlya volt mindnek, mint egy fél zsák kőnek.  – Deron én nem akartam, ha tudnád… – Gina szép volt, a parfüm illatát a beszélőben egyenesen émelyítőnek találtam. Amit beszélt, meg sem hallottam, arra gondoltam, annyi éven keresztül üres kapcsolatban éltem vele. Egymás mellett párhuzamosan és nem egymással közösen, ahogy kellett volna. Ráemeltem a tekintetem.

Ahogy ült és viselkedett és az öltözetéből is az látszott, hogy jómódú és elégedett nő. Cseppet sem volt összetörve, vagy megviseltnek látszó, ami rólam nem volt elmondható. A tükörben ezernyi apró szarkalábat fedeztem fel borotválkozás közben a szemem körül, és a hajamba is észrevettem pár szál őszbe vegyülő hajszálat. Kis híján neki ugrottam, de türtőztettem magam. Rohadt kurva! -kiáltottam belül. – Nem érdekes – válaszoltam szaggatottan. – Deron! – ugrott fel a székről, hogy odabújjon hozzám. – Hagyj!- emelkedtem fel. – Nem kell a hab! Az ügyvédem már háromszor volt bent, még egy-két hónapig leszek itt. Azt már kibírom valahogy! Add be a válópert addig és elbúcsúzunk egymástól! – Ne, Deron! Szeretlek, bocsáss meg amiért… – ellöktem magamtól. – Ne érj hozzám! Undorodom tőled! – Hát már nem szeretsz? Azért mert, egyszer megcsaltalak, egyetlenegyszer, te elakarsz dobni magadtól? A szeme könnybe lábadt, a háta meggörnyedt, mégis hamis és színpadias volt minden mozdulata és szava. – Nem csak egyszer csaltál meg ribanc! – És te? Te talán tökéletes vagy? A titkárnők sora rakta szét neked a lábad!A munkahelyeden minden ujjadra jutott nő! – Elég! – kiabáltam. – Ne is gyere be többet, nem vagyok rád kíváncsi! Gina sírva távozott, de nem tudott érdekelni. Hazugságra épülő házasságunknak a romjaira nem volt mit építeni. Talán, ha gyerekünk született volna, akkor minden máshogy alakul, de a feleségem sehogy nem akart teherbe esni. Nem firtattuk a dolgot, nem hiányoltuk a gyereket igazán, így egyszerűbb volt mindkettőnknek. * Piszok rosszul éreztem magam egyedül egész délután. Örültem Robertéknek, amikor visszajöttek a munkából, bár mintha feszültebbek lettek volna a szokottnál. – Mi az?- kérdeztem az ágyam széléről lelógatva a lábam. Összenéztek, aztán Robert megcsóválta a fejét. – Nem is tudom, hogy mondjam-csóválta a fejét. – Ma este olyan esemény lesz itt bent, ami ritkaságnak számít, és sokszor csak az őrök és a résztvevők tudnak róla. Pénz is van benne, fogadásokat kötnek. Amolyan bokszmérkőzés életre-halálra. Test a test ellen. – Igen?- kérdeztem csodálkozva. – Valóban meglepő, de ha azt nézem mi megy itt bent, az őrök pénzért mit meg nem tesznek, és mennyi mindent ellehet érni a zsírozással, hát akkor…. – De nem ez a gond- felelte a fekete bőrű cella társam. – Hanem az, hogy ma te vívsz meg barátocskám! Letoval! Majdnem leszédültem az ágyról, nem is értettem először, nem tudtam felfogni a dolog súlyos voltát. Csend költözött a helyiségbe, nem tudták mit mondjanak nekem, és én sem találtam megfelelő szavakat. A feszültség lassan áradt szét bennem, kiélezve minden porcikámat a harcra. – Győzni fogok!- mondtam kicsit később. – Vagy meghalok, igaz? – Igaz- felelte Robert. De, ha nyersz – tette hozzá gyorsan – te leszel az új börtöncsászár, Jesst is dughatod, és játék lesz itt bent az életed! – Játék? Itt kurva rossz bárhogy, az a kis mitugrász meg nekem nem kell, nem vagyok én homokos! – A két férfi elpirult, de már nem tudtam visszaszívni. Én is elpirultam és égtem, amiért a szőke fiút mitugrásznak neveztem. Hiszen ő nem tehetett semmiről! Csak eszköz volt egy játékban. A cigim majdnem mind elfogyott, amire a sötétség elborította a várost. Várni a halálodra a legrosszabb. Átéltem azt milyen lehetett azoknak, akiknek ki volt jelölve az órája a halálra. Milyen lehetett Stuart Máriának és más nagyoknak, akik tudták előre, a vesztőhelyre viszik őket nemsokára. Ízeket képzeltem; lazacot és sajtot, ropogós bagettet. Könnyű francia bort, a kedvenc sörömet, két nővel szexet. Aztán tengert, hullámzó azúrt, nyarat, száguldozást egy hófehér Ferrarin, majd már csak imádkoztam. Anyámra gondoltam, aki már a mennyekben lakik.

Eszembe jutott a gyermekkorom, anyám illatát is érezni véltem. A régi játék katonáim is hiányoztak és szerettem volna csak pár percre visszarepülni az időben, hogy anyámhoz bújjak. Itt már a sírás fojtogatott, de nem akartam gyengének mutatkozni. Az Istenre, a vallásokra, a világra gondoltam. Aztán eljött a perc. Mint az árnyék, úgy követett a félelem. Nem mertem hátranézni, azt gondoltam; akkor befalnak a szörnyek. Iszonyúan verejtékeztem, a gyomrom pedig mintha egy teniszlabda méretűre zsugorodott volna össze. Sötétnek és kihaltnak tűnt minden, az elmémben mégis, ezernyi szörnyű gondolat kergetőzött visongva és egymást hajszolva. Egy őr lépkedett előttem, Leto emberei mögöttem. Az aréna kicsi, alig volt közönség, csak a kivételezettek. Gödörnek hívták odabent, az őrök fogadásokat is kikötöttek. Ki hal meg, ki kerül a rabkórházba, ki lesz nyomorék, és ki az, aki győzni fog. A csendet vágni lehetett volna nehéz selyemszalagként, a feszültség fojtogatott. Abban a pillanatban, amikor Leto észrevette, hogy bejöttem, a szemembe nézett. Úgy éreztem, mintha a hóhér megengedné az elítéltnek, hogy vessen magára egy keresztet, mielőtt lefejezi. Belül mormoltam el az imámat a szemem felfedezte mellette Jesst, akinek a szőkesége és a lágy vonásai az emlékeimbe lopták az elmúlt éjszakai élvezetet. Félve pillantott rám, elvörösödött, amikor ránéztem, egészen furcsa volt a pirulása, ami szívembe nyílalt, úgy nézett mint egy lány, esküszöm. Leto ekkor elkapta az állát és megszorítva, felemelte a fejét, megcsókolta erőszakosan, miközben alányúlt megszorongatva a péniszét. – Ma nagyon szétkúrlak! De előbb szétverem az agyát ennek a tetves senkiházinak!- nézett újra rám vicsorogva. Egy őr, akinél síp is volt, mint a szabályos mérkőzésen, megfogta mindkettőnk karját és felemelte; előbb Letoét, majd az enyémet. Hatalmas ordítás rázta meg a falakat, azt hittem Leto üvölt mindenkit túl, de nem. Én voltam. Lélegzetet sem kaptam, az állkapcsom megreccsent, megszédültem, minden forogni kezdett körülöttem. A következő másodpercben már a földön voltam, Leto pedig a mellkasomon térdepelt és ütötte a fejemet.

A vége felé már a csapások sem fájtak, félig ájult voltam. Egyre homályosult a külvilág, egy kis féregnek éreztem magam. – Fiam, ne hagyd magad! Erős vagy, győznöd kell!- mintha anyám szólt volna hozzám. Hosszú hajúan, fiatalon, egy tört-fehér, lenge, földig érő ruhában. Biztosan a képzeletem játszott velem, de erő öntött el. Valahonnan mélyről tört fel, mintha az agyam szabadított volna fel valahonnan egy csomó energiát, mind amikor a palackból kiengedik a dzsinnt. Felnyögtem, a karjaim Leto csípője köré szorultak. Elkezdtem szorítani, majd egy váratlan pillanatban letaszítottam magamról. Az arcába köptem a nyállal keveredett véremet, kis birkózás után pedig már ő volt alul. Mint aki megbolondult úgy üvöltöttem, a külvilág megszűnt a számomra, olyanokat csaptam a férfi arcába, hogy a vérétől nem látszottak a vonásai a végére. És nem fáradtam, mind erősebben ütöttem. Amikor lehúztak róla hárman, remegtem a felindulástól, alig bírtam leállni a verekedéssel. Éreztem, hogy győztesként felemelik a karom, és hallottam az üdvrivalgást, de az utána következő pillanatokban már se nem láttam, se nem hallottam, összefolyt előttem minden. Kivezettek, leültettek, valaki letörölte a vért rólam. Adtak inni vizet és csukott szemmel vártam, hogy magamhoz térjek, és az őrült robaj, megszűnjön a fülkagylómban. 4. rész. – Gladiátor voltál az arénában!-tolult az agyamba. Mégsem bántam semmit, a legjobb alkalom volt, hogy Letoval leszámoljak. A lelkem meg mit számított akkorra már, kemény acélkéreg- dobozt növesztettem, abban csörömpöltek a szilánkjaim. – Agyonverted! -Jess sírt. A látásom addigra kitisztult, és az adrenalin is lecsillapodott bennem.Már csak egészen enyhén remegtem, a hányinger viszont erősen mardosott. A fiú arca maszatos volt, Leto vére az ujjain. – Nem engedték meg, hogy vele menjek a kórházba!- hüppögte, tetézve a nyomoromat. – Eltörted az arccsontját, hogy fog kinézni ezután? – A düh kezdett elhatalmasodni rajtam, féltem neki ugrok. – Tűnj most el gyorsan, mielőtt te is kapsz egy párat tőlem!- szűrtem a fogaim között. A fiú tekintetében szemrehányás csillogott, azt szerette volna, ha én maradok alul. – Ennyire szereted? – Szeretem képzeld, miatta loptam! Úgy csináltam, hogy lebukjak, azért, hogy vele legyek idebent is! – Te bolond vagy! – És most majd, másik börtönbe viszik! Nem fogom kibírni nélküle, nem fogom! – Elmondjam részletesen, hogy mit tett velem a kis szerelmed és a barátai, akarod hallani? Mégis mit vártál, hogy majd hagyom magam megnyomorítani, hogy vele maradhass?!-Elkaptam a karját és odarántottam a szék mellé. Belemarkoltam a szőke tincseibe és magamhoz húztam a fejét. Térdre rogyott előttem, egészen berántottam a két combom közé.Szorítani kezdtem a felső testét a lábammal. Döbbenetemre, óriási vágyhullám vágott rajtam keresztül, ami biztosan, hogy megrázta őt is. – Összevissza hazudozol!Miért vagy rám ennyire érzékeny, ha őt szereted?- A kezem az arca két oldalához tapadt, nem tudott máshová nézni, csak rám. – Nem vagyok!- Ekkor hajoltam a vaskosan szexi szájához és nyomtam be a nyelvem.Brutálisan, és erőszakosan.

Puha volt az arca, szőrtelen, a karcsú teste, pedig péniszállító.Annyira felizgatott, hogy azt hittem menten belepusztulok. Amikor a legjobban nyögdécselt elszakítottam tőle a szám és a szemébe néztem, ami ködös és vágytól telt volt. A szempillái nagyokat rebbentek, ne tudjátok meg, hogy tudott nézni! – Tűnés!- kiáltottam rá, majd meglöktem az ajtó felé. Az őr vigyorgott amikor Jess megszégyenülve kikullogott. – Ebből még románc lesz- jópofizott, ami miatt legszívesebben behúztam volna neki legalább egyet. * Egész éjjel bizseregtem, Jess valami mélyről feltörő szexuális vadságot hozott elő belőlem. Minden porcikám szexet akart. Amikor Roberték nekiálltak az éjjeli műsoruknak én is felnyögtem egészen halkan, a kezem között forrón csúszott a péniszem. Szánalmas volt az önkielégítés, de nem bírtam volna ki máshogy. Lányokra gondoltam, szőke hajakra, buja cicikre, mégis, csak akkor lett igazán jó, amikor Jess csókját idéztem fel és arra gondoltam, milyen lenne vele másodszor…

Gyűlöltem magam utána, megfogadtam, soha többé nem érek fiúhoz, nem fogok biszexként kikerülni a sittről! * Mindenféle őrült gondolat jutott eszembe abban a nagy részlegben ahol a telefonalkatrészeket összeraktuk. Vágyak, érzések tobzódtak bennem, néha ételek ízei jutottak eszembe, amikről odabent csak álmodozhattam. Sosem hittem volna, de város illatára vágytam, az autók zajára, jönni- menni, nézelődni. Szabadon. Monotonság, a legrosszabb volt abban a munkában, összeilleszteni az alkatrészeket kattanásig, majd jöhetett a következő. Őrölte az idegeket. Semmi sem úgy alakult, ahogy hittem, csupán az életveszély szűnt meg amit Leto jelentett, de annál az egyhangú, bezárt létnél, még az is jobb volt. Halottnak éreztem magam, és amikor harmadszorra ébredtem svábbogárral a karomon, úgy voltam vele, hogy nem is szabad semmi szépre gondolni! Annyira rút és undorító a hely, hogy még azt sem szabad. – Deron jöjjön, látogatója van!- Remegtek a combjaim a zsibbadástól, de mentem, az ügyvédem nem várt jó hírrel. – Még két hónapot biztosan bent kell maradnia!- A nyakkendőjét igazgatta, és valóban gondolatban az ujjaim a nyaka köré szorultak. – De nem ezt ígérte! Az mondta kimehetek óvadék ellenében nemsokára, a tárgyalások megkezdéséig biztosan!-Üvölteni szerettem volna. – A vádiratot még csak most juttatták el a megyei bírósághoz. – Na ide figyeljen -álltam fel a székről és hajoltam mélyen az asztal fölé, közel kerülve a negyvenes éveiben járó, közepes testalkatú fazon arcához. – Elég pénzt kapott tőlem ugye, Seldon? – Nem kell annyira felbőszülnie, én mindent elkövetek… – Körülnéztem, az őr a beszélő előtt háttal állt, egy pillanat alatt az ügyvédem mellett teremtem, szorosan magam mellé húzva őt. – Ide figyelj barom!Ha két héten belül nem leszek szabad, neked véged! De előtte megbaszlak!-a kezem satuként szorította a férfi péniszét, aki egészen elsápadva tátogott. – Ha pedig bármi olyant teszel ami nem tetszik, vannak fényképeim rólad, azzal a fiatalkorú lánnyal vagy rajta.Hány éves is mondd csak? -ekkor már a golyóit markolásztam. – Engedjen, vagy kiáltok az őröknek-hápogta. – Befogod, vagy a képek még ma a feleséged postaládájába, és az internetre kerülnek! Befogta. Mint a főtt rák, olyan képpel távozott. A tenyerem bizsergett, annyira széttudtam volna verni valamit… Az a napom, már akkor éreztem más lesz, mint a többi. * Jess nagy szemekkel és enyhén remegő testtel nézett rám a folyosón, az egyik nagydarab rabhoz túlságosan közel állt, enyhe kifejezés, hogy piszok dühös lettem miatta.Fogalmam sem volt miért, mégis tomboltam belül.

A dolog nem hagyott nyugodni, még kétszer elmentem ugyanarra, láttam, hogy a fiú tekergeti a testét, felkínálkozik. Úgy beszélt, hogy tudta a másik, minden kis mozdulatát lesi.Gesztikulálás közben annyira felfelé nyújtotta a karját, hogy kivillant a hófehér bőre a hasán. Próbáltam nem foglalkozni a dologgal. – Úgy mászkálsz egész délután, mint egy felbőszült vadkan!Mi van veled mondd? Robert egészen közel állt hozzám, az aggódása őszintének tűnt. – Semmi, az ügyvédem felbosszantott. – Nem jó híreket hozott? – Hát nem igazán, a feleségem beadta a válópert, és más cécós dolgok is vannak… – Már régóta akartam kérdezni, hogy rám is haragszol-e amiért… – mindketten belevörösödtünk. – Hallgass!Muszáj előhoznod azt a témát?- megragadtam a felsőjét, pedig egyáltalán nem rosszindulatból kérdezett, a lelkiismeretét akarta megnyugtatni. – Deron- tette a kezét az enyémre – engedj el! Meglöktem, és rágyújtottam újra. – Csak azért kérdeztem, mert…nekem jó volt hozzád érnem! -Istenem! Csak azt ne mondd hogy kívánsz, mert átkéretem magam egy másik szobába! – Nem kell, de kívánlak!Ha bármikor…a szolgálatodra lehetek, csak szólj! Kimenekültem.Sokkolt a dolog. – Kurválkodsz? – Fújtam a füstöt Jess lányos arcába. A fazon aki ott legyeskedett körülötte azonnal felszívódott. – Neked nem kellek, Letot áthelyezték, akkor miért nem flörtölhetek akivel akarok?

A szemei úgy bámultak, mint valami ribancnak. Tele voltam brutalitással, ami napok alatt gyűlt bennem össze. – Mert.Nem engedtem meg!-Nem tudom miért válaszoltam ekkora baromságot. – Kérj bocsánatot!-Léptem mellé.A fejét rázta.- Nem, nem fogok! Füttyök, és taps. A folyosón tartózkodók derültek azon, ahogy belepréseltem a falba a fiút, és elkezdtem csókolni. Amikor a legjobb volt és amikor éreztem mindene olvad, akkor engedtem el. – Gyere a mosdóba!-Majd elindultam előre, nem nézve senkire. Követett lassan, nem ellenkezett. Alig vártam, hogy behúzzam az üres fülkébe, és a számat a testemmel együtt neki préseljem. Amikor végre ott volt velem, a csípőm ritmikusan nyomódott neki, mintha dugnánk, a kezeim a fenekét markolták, a pompás kis félgömbjeit gyűrték. Akartam érezni őt. Félredobtam mindent, átszakadt már a gát, ami visszatartott volna attól, hogy vele legyek. – Légy nagyon jó fiú Jess, és szopj le!Pont úgy csináld, mint Letonak szoktad! Megértetted? Jess akár egy kis mártír térdre ereszkedett, én pedig toltam is le a nadrágom az alsóval együtt. Jess a combjaimat simogatta, előbb csak bámulta a szőrrel körülvett péniszemet, amitől az még keményebb és tüzelőbb lett.

Majd végre a kezébe vette a lüktető forróságomat és húzogatva a bőrt merítette el a szopós kis ajkai között a makkomat. Előbb csak forgatta a szájában, körkörösen járt rajta, az árokrészre többször rászorítva az ajkait. Olyan volt, akár egy rezgő gyűrű, amikor mormolt is mellé. Közben az egyik kezével a herém mögötti résznél nyomogatott- a gátnál-, amitől a gerincem is elkezdett bizseregni, és az egész alfelem hullámzott a gyönyörtől. Más volt mint bármelyik nővel életemben, de lehet pusztán a bűn érzése volt, ami édesebbé tette a dolgot. – Csodálatosan csinálod!- nyögtem fel. Nagyon izgató volt, de egy idő után többet akartam. A csípőm mozdulni akart, nem bírtam csak állni. Elkezdtem szájba dugni rendesen, levegőt is alig kapott, amikor mélyebbre nyomtam a péniszemet. Éreztem, hogy hamar el fogok élvezni, túlságosan jól esett, nem bírtam húzni a dolgot, hiába szerettem volna. Amikor már mindenhol feszített, megfogtam a férfiasságom és belevertem minden spermát Jess szájába. Nyelte is, folyt is a szája sarkán a fehéren sűrű anyag, rettenetesen élveztem minden pillanatot. Jess remegve állt fel az akció után, látszott, neki is szüksége van a kielégülésre. Simogattam a testét, kemény volt és sóhajtozó a karjaim között. Kibontottuk egészen a férfiasságát, feltárult a szőrtelen ágyéka. – Verd ki magadnak!-Követeltem miközben csókoltam a kecses nyakát, a vállát, minduntalan visszatérve a szájára, ahol még érezhető volt a sós ízem. De épp ez adott az egésznek egy egészen perverzül intim hangulatot. Nyüszített amikor a heréit simogattam, a másik kezemet vágyakozva húzta a hímvesszőjére. – Szeretném… – kérte rekedten. Megkönyörültem rajta, kivertem neki gyors tempóban, miközben végig csókoltam őt. Nagyon jó volt hallani a nyögéseit, amikor a spermája elöntötte a kezemet, megint kezdtem a dologtól bekeményedni. Mielőtt távoztunk volna a helyiségből, megkérdeztem Jesst: – Mit kell tennem, hogy ma velem aludhass? Lefizettem akit kell és a villanyoltás előtt végre Jess belépett a szobába, egy csomó holmival megpakoltan, mint kiderült ugyanis, onnantól kezdve a szobatársunkká is vált!

 

gay.sexindex.info

4.5 (90%) 6 votes

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here